2014. október 25., szombat

Kódexek

A neten ma már hozzáférhető illetve letölthető sok sok kódexünk, és egyéb becses nyelvemlékünk.
A régi magyar szövegemlékek között érdemes kutakodni.
A kódexek közül most a Jókai kódexet ajánlom figyelmetekbe.
Ez a legkorábbról fennmaradt magyar nyelvű könyv. Letölthető szkennelt pdf formátumban, illetve betűhű átiratban is. Ez utóbbi ki van egészítve azzal a latin szöveggel, amelynek a fordításaként született a kódex, ez sokat segít az értelmezésben. Az eredete nagyjából Zsigmond király korabeli, nyelvészeti besorolás szerint pedig még ómagyar kori. Az én saját szubjektív véleményem szerint ez már középmagyar.
A szöveg Assisi Szent Ferenc legendáinak fordítása, méghozzá - ha szabad ezt megjegyeznem úgy 600 év távlatából - csapnivalóan gyenge. Sok a félrefordítás, a szó szerinti fordításból adódó magyartalanság. Sok mondat alig értelmezhető, és nem csak nekünk, hanem valószínűleg a korabeli olvasók számára se volt sokkal könnyebb olvasmány. Minden hibája ellenére felbecsülhetetlen érték ez a könyv, és akad benne egy-két jobban sikerült fejezet is, például a farkas megszelídítéséről szóló.
Készült hozzá egy módszeresen elkészített szószedet is Jakab László által
Szintén korai nyelvemlékünk, a Müncheni Kódex, mely az Újszövetség négy könyvének legkorábbi fennmaradt fordítása. Olvasat formájában letölthető. Az rögtön látható, hogy lényegesen jobb fordítás, mint a Jókai kódex, sokkal könnyebben érthető.
A Müncheni kódex testvére ("huszita" Biblia) a Bécsi kódex, mely az Ószövetség egyes könyveit tartalmazza betűhű átirat formájában. Ezt kissé nehezebb olvasni, mert a régies betűket először meg kell "fejteni", például az L betűre hasonlító cs betű, vagy az m és n betűket helyettesítő vízszintes felülvonás a megelőző betűn. A nincs-et például így írták: nīL.

Kezdetnek ennyi is elég...



2014. október 18., szombat

Egyszerű jövő idő

A jövő időt többféleképpen is ki lehetett fejezni. Elterjedt képzésmód volt az –and/-end időjel használata, melyhez a szokásos személyragok járultak:

alanyi ragozás tárgyas ragozás
szeretendek szeretendem
szeretendesz szeretended
szeretend szeretendi
szeretendönk szeretendjök
szeretendetek szeretendtek
szeretendenek szeretendik

Ez a képzésmód sokszor feltételes értelemben, ha kötőszavas mellékmondatokban, "szabályok" illetve következmények leírására használtatott.

Aki hiend és megkeresztelkedendik, üdvözül, aki pedig nem hiend, kárhozik
Bódogok vattok, mikor szidalmazandanak titeket emberek, és kergetendenek és mondandnak minden gonosz mondást tireátok (hazudván) én érettem.

Az ilyen mondatokban, a másik tagmondat (a főmondat) általában jelen időben irattatott.
Ha ki kedig az c helyett itt tét vettend... jól tészi, mert másutt kellene az c...
(Dévai Bíró Mátyás).

Az –and/-end időjeles igealakok a mai emberek számára ismeretlenek, pedig még a 20 század elején is használták, bár egyre ritkábban. Az -andó/-endő ún. beálló melléknévi igenevek innen eredeztethetők, és fennmaradtak nyelvünkben. A halandó szó "eredeti" jelentése például: aki meg fog halni. (vö: a futó az, aki fut)

Mit jelentett az ejéndel szóalak. amit az Ószövetség első könyvének régebbi fordításaiban is olvashatunk? Ugyanazt, amit az emdül szóalak a Halotti Beszéd És Könyörgés-ben: enni fogsz.


Ugorjunk most a 19. század második felére! Ekkor, 1861-ben írta Jókai Mór A Kőszívű Ember Fiai című, máig népszerű regényét. Az egyszerű jövő idő használata ekkor már leáldozóban volt, és használata is megváltozott. A regényben fellelhető mind a tizenhat példamondatot kigyűjtöttem:

A leend gyakorlatilag a lesz szinonimájaként rögzült:

Te boldog ember leendsz, és új családot alapítasz. Szép nő irigyelt férje leendsz.
Így leend nyugtom a föld alatt és üdvöm az égben.

Sőt, a lett szó mintájára múlt idejű (!) alakkal is rendelkezett:
Reám nézve teljesen mindegy leendett akár ez, akár amaz.
(vö: "sok ideig nem foga semmit szólni" - Esopus, Pesti Gábor)

Az egyszerű jövő idő és az elbeszélő múlt ötvözése is előfordult:
Ámde, ha a ház leszakadt volna is, meg nem akadályozandá Zebulont, hogy réshez jutván, ő is előre furakodjék, ...
Itt valószínűleg a múlt időben értelmezett utóidejűséget kívánta a szerző kifejezni (?).
(Hasonló aspektust fejezett ki egykor a volt *andó szerkezet.)

A többi példamondatban is érezhető, hogy az egyszerű jövő idejű igealakoknak lehet jelen idejű jelentésárnyalata is, hasonlóan, mint ahogy a jelen idejű alaknak is lehet jövő idejű jelentéstartalma.

S hátha atyádat valami idegen városban tartandják, nem óhajtasz közelében lenni?”
"Eredj azokkal, kik most elindulandnak..."
"Azokat a felháborodott népeket, amiknek falvain keresztülvonuland az orosz sereg ..."
„Holnapon túl más rendszer álland be, más tényezőkkel.”
„De amit ez óra alatt önnek eléje mondok, az önnek egész életét betöltendi.”
"... s az nem fogja elhagyni önt, az számon kérendi öntűl minden reggel, minden este, hogyan..."
"Mikor aztán az ellenfél azt hiendi, hogy ismét megnyert egy napot, hajnal háromkor az ágyujelszóra megindul az általános ostrom..."

Példa fordított szabályra: főmondat jövő időben, mellékmondat jelen időben:
...hogy ha a vár elesik, ő e remekművét a világnak a levegőbe röpítendi.

...míg azok odafenn járnak, azalatt a járásbeli főbíró gondoskodand, hogy...
A gyászénekkart a debreceni iskolai énekkar képezendi.

A 20. század fordulójára már csak elvétve bukkan fel az egyszerű jövő idő. Néhány mű, melyben még találhatunk egyszerű jövő idejű igéket:

Mikszáth Kálmán: A tót atyafiak (1881)
Gárdonyi Géza: A lámpás (1894)
Ady: A mi gyermekünk (1906)
Kosztolányi Dezső: Óda (1915)
Tóth Árpád: A vénülő folyamnál (1915)

Végül egy ritka, „modern” példa a Gyaloggalopp magyar fordításából:
 „ … eldobandod te az Antiochiai Szent Gránátot a te ellened felé, ki – mivel nem kedves nekem – megdöglend.”
Ahhoz képest, hogy „alig” 100 éve még használták (ha ritkán is), és a többség értette, ma már igen kevesen ismerik, és senki nem használja.

2014. október 11., szombat

Elbeszélő múlt

Ez az igeidőnk is a 19. század áldozata lett. A 20 században már inkább csak művészek használták. Mindenki ismeri a ragozását? Ha nem, akkor hogyan lehet könnyen megtanulni?
A feltételes mód felől közelítve nagyon könnyen megtanulható. A feltételes módú szóalakból vegyünk el egy n betűt, és kész:

Látnék > láték, látnám > látám, stb...
Néznél > nézél, ..., néznének > nézének.

Van ahol a kiejtéskönnyítő magánhangzót is ki kell venni.
Festenének > festének

Szabályos ragozási sor:

alanyi tárgyas   alanyi tárgyas
láték látám nézék nézém
látál látád nézél nézéd
látá láta nézé néze
látánk látánk nézénk nézénk
látátok látátok nézétek nézétek
látának láták nézének nézék

Most nézzük ezt: volna > vola
Innen is látszik, hogy a vala egykoron vola vala. A teljes ragozási sor:
Valék, valál, vala, valánk, valátok, valának.

A volt szó szintén megőrizte a régi zártabb o tőhangzót.
vö: várt - vára, volt - vala.

A kell igének is volt elbeszélő múlt alakja: kelle (E/3).
A "-hat/-het" ragozott igéknek szintén volt elbeszélő múlt idejű alakja: lehete, nem alhata.

Végül említsük meg az ómagyar kori mondoá, tilotuá, feledévé szóalakokat, melyek csak a Halotti Beszéd és Könyörgés nyelvemlékünkben maradtak fenn.