A középmagyar igeragozás további finomságai
Az igék egy szűk csoportjánál E/3 személyben -en volt a személyrag:
leszen/lészen, veszen, tészen, hiszen, viszen, illetve a megyen és vagyon igéknél.
Az eszik és iszik igék az ikes ragozást követték, ameddig a nyelvemlékeink látni engedik.
Az alszik és fekszik igéknek létezett nem ikes, aluszon, fekszen változata is.
A menni és lenni (van) szavak ragozás sok hasonlóságot mutat:
E/1 megyek vagyok
E/2 mégy vagy
E/3 megyen vagyon > mén, van
T/1 megyönk vagyonk
T/2 megytek vattok > mentek, vagytok
T/3 mednek vadnak > megynek vagynak > mennek, vannak
A vagyon/van átalakulás átívelte a középmagyar kort. A vannak szóalakot legkorábbról a Birk Kódexben találtam. A legkorábbi van szóalakot a 16.század közepéről találtam. A vagynak szóalakot a 19 sz elején még használták, a vagyon szóalak a század második felében múlt ki végleg.
A menni szó ragozása kapcsána a Czuczor-Fogarasi (1862-1874) féle nagyszótár további szóalakokat is megad, melyek többnyire 18-19.századi keletűek.
E/1: menek, mengyek
E/2: mensz, mész
E/3: men, mén
T/1: menünk
Megjegyzi, hogy a mész gyakoribb használatú a mensz-nél. A mensz szóalak a csángóknál használatos. Az irodalmi nyelvben csak a 20. században terjedt el a mész szóalak, és szorította ki rövid idő alatt a mégy-et. A 19. századi irodalmi művekben ritkaság a mész szóalak.
"mert ha hazamész, elvesztesz engem" (Benedek Elek: A Halász Fia, 1901)
AZ E/3 személyű megy szóalak már a Jókai Kódexben feltűnik, bár a 19. század második feléig ritkábban használtatott, mint a megyen. Az E/3 személyű mén szóalak 19. században volt "divatos" (Petőfi költeményeiben például). T/3 személyben a Jókai Kódexben mednek szóalakot találunk.
Másik fontos különbség volt a sziszegő végű tövek E/2 személyű, alanyi személyragja.
Példák: leszesz, ássz, keres-sz, leszesz/léssz, tészesz/teszesz/téssz, főz-sz, űz-sz, néz-sz, alusz-sz, mos-sz, szidamaz-sz, stb... Ezek fokozatosan a középmagyar kor végére szorultak vissza.
