Monnal, monno, monnaik

Hasonló csengésű szavak, melyek jellemzően az ún. huszita Biblia kódexeiben

(Apor, Bécsi, Müncheni) lelhetők fel, későbbről alig (?).

Kezdjük a monnal szóval, melynek egyik jelentése: "nagyjából/körülbelül/majdnem".

Példamondatok:

Valának kedig, kik öttenek vala, monnal négyszer ezer emberek;

Lakozott kedig ővele Mária monnal három hónapokban

És Jézsus vala kezdendő monnal harminc esztendőt,

Mert őneki vala egy lyánya monnal tizenkettöd esztendei,

Es monnal egy idő közbe múlván más bizony vallja vala mondván

Vala kedig monnal hatod idő;

leülnének azért az férfiak számmal monnal ötszer ezeren

hozván mirrának és alocsnek elegyöletét monnal száz fonttal.

nem messze valának az földtől, de monnal két száz könyökletnye

úgy hogy monnal elmerölnének

A monnal másik jelentése: "olyan mint", "úgy mint".

Példamondatok:

Látok embereket, monnal fákat járniok.

és kivetendik tü neveteket, monnal gonoszt, Embernek Fiájért

kik önbennek bíznak vala monnal igazak

Kijöttetek énhozjám monnal tolvajhoz,

egyebek Illyésnek, de egyebek monnal az próféták közzöl egynek.

ki akarand elő lenni, leszen monnal mendenektől utolsóbb

és ez megócsárlatott őnála monnal eltékozlotta volna ő javit

leszállatta mennyből monnal galambat

Más példákban picit eltér a jelentés:

Mert monnal tőr jő mendeneknek közikbe (tőrként)

Hoztátok énnekem ez embert monnal az népet elfordéjtatta

és láttuk ő dicsőségét monnal Atyától,

És mikor alkotott volna monnal ostort az kötelecskékből,

felmene az innepnapra nem jelennen, de monnal titkon

A monno jelentése: "mindkettő".

de új bort új tömlőkbe eresztnek és monno megtartatik

De hagyjátok monnot nőni az aratásiglan

Valának kedig monnok igazak Isten előtt,

és monnok ő napokban megélemedtek volna

és jövének és betölték monnó hajót

De az új bor új tömlőkbe eresztendő és monno megtartatik.

monnaik:

kedig az vak a vakot vezetendi, monnaik az verembe esik

A monno és monnaik szavak előfordulnak a Jókai Kódexben is:

De mikoron monnaik feld kível...vennének étket,

Mert monnaik azanna örömvel töltenek vala bel, hogy franciába

menni elfelettenek vala.

Ső, monnofélnek engedelmessége, szerelme, békessége és alázatossága előllelé egymást.

monnaik léleknek idvességéről...

megyen, vagyon

A középmagyar igeragozás további finomságai

Az igék egy szűk csoportjánál E/3 személyben -en volt a személyrag:
leszen/lészen, veszen, tészen, hiszen, viszen, illetve a megyen és vagyon igéknél.
Az eszik és iszik igék az ikes ragozást követték, ameddig a nyelvemlékeink látni engedik.
Az alszik és fekszik igéknek létezett nem ikes, aluszon, fekszen változata is.

A menni és lenni (van) szavak ragozás sok hasonlóságot mutat:
E/1 megyek vagyok
E/2 mégy       vagy
E/3 megyen vagyon > mén, van
T/1 megyönk vagyonk
T/2 megytek vattok > mentek, vagytok
T/3 mednek vadnak > megynek vagynak > mennek, vannak


A vagyon/van átalakulás átívelte a középmagyar kort. A vannak szóalakot legkorábbról a Birk Kódexben találtam. A legkorábbi van szóalakot a 16.század közepéről találtam. A vagynak szóalakot a 19 sz elején még használták, a vagyon szóalak a század második felében múlt ki végleg.

A menni szó ragozása kapcsána a Czuczor-Fogarasi (1862-1874) féle nagyszótár további szóalakokat is megad, melyek többnyire 18-19.századi keletűek.

E/1: menek, mengyek
E/2: mensz, mész
E/3: men, mén
T/1: menünk

Megjegyzi, hogy a mész gyakoribb használatú a mensz-nél. A  mensz szóalak a csángóknál használatos. Az irodalmi nyelvben csak a 20. században terjedt el a mész szóalak, és szorította ki rövid idő alatt a mégy-et. A 19. századi irodalmi művekben ritkaság a mész szóalak.

"mert ha hazamész, elvesztesz engem" (Benedek Elek: A Halász Fia, 1901)

AZ E/3 személyű megy szóalak már a Jókai Kódexben feltűnik, bár a 19. század második feléig ritkábban használtatott, mint a megyen. Az E/3 személyű mén szóalak 19. században volt "divatos" (Petőfi költeményeiben például). T/3 személyben a Jókai Kódexben mednek szóalakot találunk.

Másik fontos különbség volt a sziszegő végű tövek E/2 személyű, alanyi személyragja.
Példák: leszesz, ássz, keres-sz, leszesz/léssz, tészesz/teszesz/téssz, főz-sz, űz-sz, néz-sz, alusz-sz, mos-sz, szidamaz-sz, stb... Ezek fokozatosan a középmagyar kor végére szorultak vissza.

szakirodalom

ómagyar szószedetek:
Schlägli szójegyzék (15. század eleje): több, mint 2000 szó.
Besztercei szójegyzék

Nyelvújítás előtti magyar szókészlettel kapcsolatos könyvek:
Magyar nyelvtörténeti szótár, három kötetes alapmű.
Pápai Páriz Ferenc: Dictionarium Latino-Hungaricum (1708).

Nyelvtani jellegű könyvek:
Sylvester János Grammatica Hungarolatina (1539)
Dévai Bíró Mátyás ORTHOGRAPHIA UNGARICA (1549)
Magyar Grammatika (1795)
Kassai József: Magyar nyelv-tanitó könyv (1817)
Czuczor Gergely - Fogarasi János: A magyar nyelv szótára

Bevezetés az ómagyar nyelvbe:
Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig (1894)
Königsbergi töredék és szalagjai

Közhírré tétetik

azaz a szenvedő szerkezet

A szenvedő alakban a cselekvés céltárgya lesz a mondat alanya, mely a cselekvést úgymond elszenvedi. Ez a szerkezet a 19. század végére szoríttatott ki a nyelvből, ha nem is teljesen. Ez az a bizonyos –tatik / -tetik, mely a magyarban - legalábbis egy nyelvi babona szerint - többé nem használtatik. De azért használják mind a mai napig, igaz csak szórványosan, választékos stílusban:

Megadatott, engedtessék meg, megmérettetett, kéretik, dícsértessék, szükségeltetik, üldöztetés, megpróbáltatás, megaláztatás, elhagyatott, benne foglaltatik...

A születik az egyetlen szenvedő ige, mely közönséges szóhasználatban megmaradt nyelvünkben, mivel ezt nem tudták helyettesíteni a szülődik, szülődött, szülik, szülték, lett szülve szóalakok illetve szóösszetételek egyikével sem.

Szenvedő szerkezet a Jókai kódexben még egyeduralkodó volt, ami részben a fordító stílusát is tükrözi. A középmagyar kor során a helyére egyéb, más módok léptek:

1) általános alany (pl.: "a várat kétszáz éve építették").

E formula megtalálható mind a német és az angol nyelvben (pl:„Kann man sagen”, „they say”). A korai nyelvemlékeinkben viszont ritkán fordul elő. Az alanyt ritkán "felejtették" ki, még akkor is, ha az általános jellegű alany volt.

Az általános alanynál a magyar nyelv formálisan kihagyja az alanyt a mondatból, csak az T/3 személyrag utal rá. Ez a gyakorlat a középmagyar korban kezd elterjedni, majd a 19. században nagyrészt kiszorította vissza a szenvedő szerkezetet.

" Mondják vala bizon hírrel, hasába volnának

           Sárkányok és egyéb sok szántalan férgek"

(Armbrust Kristóf: Gonosz asszonyembereknek erkelcsekről való ének)

"Eztet hiják hadverő Aygas bassának,

És bizony nem heában nevezték annak" (Zrínyi Miklós: Szigeti Veszedelem)

2) visszaható igék: pl. "felvetődött a kérdés".

Az ilyen képzők már a HuB-ban felbukkannak.

atik/etik vagy tatik/tetik

A szabály ugyanaz, mint a müveltető igéknél: általában a szótő szótagszáma

(egy vagy több) alapján történik a választás.

egyszótagos tő esetén a rövid -atik/-etik

születik, feltöretik (ÓMS-ban therthetyk), mondatik, küldetik, kiiratik, elvágatik, kelletik

Kivételt képeznek a -t végződésű tövek, ahol a t hangzó megkettőztetik:

megköttetik, láttatik, 

Ezek között is kivétel, ha a tővégi t hangot mássalhangzó előzi meg: kiontatik, kifestetik

A rendhagyó tesz vesz visz igék esetében tétetik, vétetik, vitetik.

A vettetik szóalak a vet igéhez tartozik (pl tűzre vettetett).

Az eszik iszik szavakat ritkán használták szenvedő szerkezetben (étetett, itatott).

Többszótagos tő esetén -tatik/-tetik használtatik:

kerestetik, építtetik, elfeledtetik,

megméretés vagy megmérettetés

Ott, ahol műveletető értelmű a tő, ott helyes lehet mindkettő alak:

lefejeztettetett, lefejeztetett

levágatott, levágattatott

vitetett, vitettetett.

A rövid alak azonos szóalakja miatt néha összekeverhető a műveltető igealakkal. 

Pl: „ő kivágatott egy fát”, „a fa kivágatott”

A hosszabb alak ilyenkor egyértelműbb: a fa kivágattatott.

Csak az érdekesség kedvéért képzeljük el az alábbi kifejezendő helyzetet:

Egy kutya gazdája megbízott valakit, hogy etesse meg a kutyáját, és ezt a megbízott végre is hajtotta. A kutya szempontjából megfogalmazva ezt az eseményt, és ezt múlt időbe téve azt mondhatnók, hogy a kutya megetettettetett.

megetet > megetettet > megetettetetik > megetettettetett 

 

Szótőben rögzült tat/tet képzők esetén a rövidebb alak nem használtatik:

nyomtattatott, beiktattatott, elültettetett (nem pedig nyomtatott, beiktatott, elültetett)

Van, ahol az egyik alak rögzült csak:

megmérettetés

Személyargozás

Ragozás tekintetében ugyanazok a szabályok érvényesek, mint az ik-es ragozású igéknél. Csak alanyi ragozás használtatik:

elbocsáttatok

elbocsáttatol (nem pedig elbocsáttatsz)

elbocsáttatik

elbocsáttatunk

elbocsáttattok

elbocsáttatnak

A múlt idejű alakok (elbeszélő, egyszerű múlt) is az ikes ragozást követik,tehát például ő születék.

Az E/1 és E/2 személyben megfigyelhető ingadozása az ikes ragozásnak (gondolkodok- gondolkodom, gondolkodsz - gondolkodol) a középmagyar korban is megvolt, és jellemezte a szenvedő ragozást is. Az Ómagyar Mária Siralomban: veretül, kinzatul, therthetyk (veretel, kínzatol, töretik). Az ómagyar Halotti Beszéd és Könyörgés-ben olvasható, hogy Eſ uimagguc ſʒent peter urot. kinec odut hotolm ovdonia. (És imádjuk Szent Péter urat, kinek adatott hatalom oldani.) Ezen egyetlen szóalak alapján arra lehet következtetni, hogy a tatik/tetik ragozás ekkor még nem alakult ki, vagy csak nem terjedt el teljes körben.

Főnévi igenév is képezhető szenvedő igékből: születni, megpróbáltatni, …

A mai magyar nyelv kerüli a szenvedő szerkezetet, különösen az E/3 ikes alakot.

Sokszor akkor is más megoldást használunk, amikor más megoldásokkal, csak nehézkesen írható le a mondandónk. 

Például vegyük azt a szituációt, hogy egy automata gyártósoron készül éppen egy termék. Hogyan írnánk ezt le:

gyártódik? Ez úgy hangzik, mintha mindez "magától" történne.

gyártják? Ez úgy hangzik, mintha egy csoport dolgozna volna rajta, nem pedig egy automata gépsor.

Van gyártva? Még nincs kész.

A gyártatik szóalak pontosan kifejez mindent, de a mai ember fülének mégis idegenül hangzik.

Kódexek

A neten ma már hozzáférhető illetve letölthető sok sok kódexünk, és egyéb becses nyelvemlékünk.

Például a Magyar Elektronikus Könyvtárban.

A régi magyar szövegemlékek között érdemes kutakodni.

A kódexek közül most a Jókai kódexet ajánlom figyelmetekbe.

Ez a legkorábbról fennmaradt magyar nyelvű könyv. Letölthető szkennelt pdf formátumban, illetve betűhű átiratban is. Ez utóbbi ki van egészítve azzal a latin szöveggel, amelynek a fordításaként született a kódex, ez sokat segít az értelmezésben. Az eredete nagyjából Zsigmond király korabeli, nyelvészeti besorolás szerint pedig még ómagyar kori. Az én saját szubjektív véleményem szerint ez már középmagyar.

A szöveg Assisi Szent Ferenc legendáinak fordítása, méghozzá - ha szabad ezt megjegyeznem úgy 600 év távlatából - csapnivalóan gyenge. Sok a félrefordítás, a szó szerinti fordításból adódó magyartalanság. Sok mondat alig értelmezhető, és nem csak nekünk, hanem valószínűleg a korabeli olvasók számára se volt sokkal könnyebb olvasmány. Minden hibája ellenére felbecsülhetetlen érték ez a könyv, és akad benne egy-két jobban sikerült fejezet is, például a farkas megszelídítéséről szóló.

Készült hozzá egy módszeresen elkészített szószedet is Jakab László által

Szintén korai nyelvemlékünk, a Müncheni Kódex, mely az Újszövetség négy könyvének legkorábbi fennmaradt fordítása. Olvasat formájában letölthető. Az rögtön látható, hogy lényegesen jobb fordítás, mint a Jókai kódex, sokkal könnyebben érthető.

A Müncheni kódex testvére ("huszita" Biblia) a Bécsi kódex, mely az Ószövetség egyes könyveit tartalmazza betűhű átirat formájában. Ezt kissé nehezebb olvasni, mert a régies betűket először meg kell "fejteni", például az L betűre hasonlító cs betű, vagy az m és n betűket helyettesítő vízszintes felülvonás a megelőző betűn. A nincs-et például így írták: nīL.

Kezdetnek ennyi is elég...

Egyszerű jövő idő

A jövő időt többféleképpen is ki lehetett fejezni. Elterjedt képzésmód volt az –and/-end időjel használata, melyhez a szokásos személyragok járultak:

alanyi ragozás tárgyas ragozás
szeretendek szeretendem
szeretendesz szeretended
szeretend szeretendi
szeretendönk szeretendjök
szeretendetek szeretendtek
szeretendenek szeretendik

Ez a képzésmód sokszor feltételes értelemben, ha kötőszavas mellékmondatokban, "szabályok" illetve következmények leírására használtatott.

Aki hiend és megkeresztelkedendik, üdvözül, aki pedig nem hiend, kárhozik

Bódogok vattok, mikor szidalmazandanak titeket emberek, és kergetendenek és mondandnak minden gonosz mondást tireátok (hazudván) én érettem.

Az ilyen mondatokban, a másik tagmondat (a főmondat) általában jelen időben irattatott.
Ha ki kedig az c helyett itt tét vettend... jól tészi, mert másutt kellene az c...
(Dévai Bíró Mátyás).

Az –and/-end időjeles igealakok a mai emberek számára ismeretlenek, pedig még a 20 század elején is használták, bár egyre ritkábban. Az -andó/-endő ún. beálló melléknévi igenevek innen eredeztethetők, és fennmaradtak nyelvünkben. A halandó szó "eredeti" jelentése például: aki meg fog halni. (vö: a futó az, aki fut)

Mit jelentett az ejéndel szóalak. amit az Ószövetség első könyvének régebbi fordításaiban is olvashatunk? Ugyanazt, amit az emdül szóalak a Halotti Beszéd És Könyörgés-ben: enni fogsz.

Ugorjunk most a 19. század második felére! Ekkor, 1861-ben írta Jókai Mór A Kőszívű Ember Fiai című, máig népszerű regényét. Az egyszerű jövő idő használata ekkor már leáldozóban volt, és használata is megváltozott. A regényben fellelhető mind a tizenhat példamondatot kigyűjtöttem:

A leend gyakorlatilag a lesz szinonimájaként rögzült:

Te boldog ember leendsz, és új családot alapítasz. Szép nő irigyelt férje leendsz.
Így leend nyugtom a föld alatt és üdvöm az égben.

Sőt, a lett szó mintájára múlt idejű (!) alakkal is rendelkezett:
Reám nézve teljesen mindegy leendett akár ez, akár amaz.
(vö: "sok ideig nem foga semmit szólni" - Esopus, Pesti Gábor)

Az egyszerű jövő idő és az elbeszélő múlt ötvözése is előfordult:

Ámde, ha a ház leszakadt volna is, meg nem akadályozandá Zebulont, hogy réshez jutván, ő is előre furakodjék, ...

Itt valószínűleg a múlt időben értelmezett utóidejűséget kívánta a szerző kifejezni (?).
(Hasonló aspektust fejezett ki egykor a volt *andó szerkezet.)

A többi példamondatban is érezhető, hogy az egyszerű jövő idejű igealakoknak lehet jelen idejű jelentésárnyalata is, hasonlóan, mint ahogy a jelen idejű alaknak is lehet jövő idejű jelentéstartalma.

„S hátha atyádat valami idegen városban tartandják, nem óhajtasz közelében lenni?”
"Eredj azokkal, kik most elindulandnak..."
"Azokat a felháborodott népeket, amiknek falvain keresztülvonuland az orosz sereg ..."
„Holnapon túl más rendszer álland be, más tényezőkkel.”
„De amit ez óra alatt önnek eléje mondok, az önnek egész életét betöltendi.”
"... s az nem fogja elhagyni önt, az számon kérendi öntűl minden reggel, minden este, hogyan..."
"Mikor aztán az ellenfél azt hiendi, hogy ismét megnyert egy napot, hajnal háromkor az ágyujelszóra megindul az általános ostrom..."

Példa fordított szabályra: főmondat jövő időben, mellékmondat jelen időben:
...hogy ha a vár elesik, ő e remekművét a világnak a levegőbe röpítendi.

...míg azok odafenn járnak, azalatt a járásbeli főbíró gondoskodand, hogy...
A gyászénekkart a debreceni iskolai énekkar képezendi.

A 20. század fordulójára már csak elvétve bukkan fel az egyszerű jövő idő. Néhány mű, melyben még találhatunk egyszerű jövő idejű igéket:

Mikszáth Kálmán: A tót atyafiak (1881)
Gárdonyi Géza: A lámpás (1894)
Ady: A mi gyermekünk (1906)
Kosztolányi Dezső: Óda (1915)
Tóth Árpád: A vénülő folyamnál (1915)

Végül egy ritka, „modern” példa a Gyaloggalopp magyar fordításából:
 „ … eldobandod te az Antiochiai Szent Gránátot a te ellened felé, ki – mivel nem kedves nekem – megdöglend.”
Ahhoz képest, hogy „alig” 100 éve még használták (ha ritkán is), és a többség értette, ma már igen kevesen ismerik, és senki nem használja.

Elbeszélő múlt

Ez az igeidőnk is a 19. század áldozata lett. A 20 században már inkább csak művészek használták. Mindenki ismeri a ragozását? Ha nem, akkor hogyan lehet könnyen megtanulni?

A feltételes mód felől közelítve nagyon könnyen megtanulható. A feltételes módú szóalakból vegyünk el egy n betűt, és kész:

Látnék > láték, látnám > látám, stb...

Néznél > nézél, ..., néznének > nézének.

Van ahol a kiejtéskönnyítő magánhangzót is ki kell venni.

Festenének > festének

Szabályos ragozási sor:

alanyi	tárgyas		alanyi	tárgyas
láték	látám		nézék	nézém
látál	látád		nézél	nézéd
látá	láta		nézé	néze
látánk	látánk		nézénk	nézénk
látátok	látátok		nézétek	nézétek
látának	láták		nézének	nézék

Most nézzük ezt: volna > vola

Innen is látszik, hogy a vala egykoron vola vala. A teljes ragozási sor:

Valék, valál, vala, valánk, valátok, valának.

A volt szó szintén megőrizte a régi zártabb o tőhangzót.

vö: várt - vára, volt - vala.

A kell igének is volt elbeszélő múlt alakja: kelle (E/3).

A "-hat/-het" ragozott igéknek szintén volt elbeszélő múlt idejű alakja: lehete, nem alhata.

Végül említsük meg az ómagyar kori mondoá, tilotuá, feledévé szóalakokat, melyek csak a Halotti Beszéd és Könyörgés nyelvemlékünkben maradtak fenn.