azaz a szenvedő szerkezet
A szenvedő alakban a cselekvés céltárgya lesz a mondat alanya, mely a cselekvést úgymond elszenvedi. Ez a szerkezet a 19. század végére szoríttatott ki a nyelvből, ha nem is teljesen. Ez az a bizonyos –tatik / -tetik, mely a magyarban - legalábbis egy nyelvi babona szerint - többé nem használtatik. De azért használják mind a mai napig, igaz csak szórványosan, választékos stílusban:
Megadatott, engedtessék meg, megmérettetett, kéretik, dícsértessék, szükségeltetik, üldöztetés, megpróbáltatás, megaláztatás, elhagyatott, benne foglaltatik...
A születik az egyetlen szenvedő ige, mely közönséges szóhasználatban megmaradt nyelvünkben, mivel ezt nem tudták helyettesíteni a szülődik, szülődött, szülik, szülték, lett szülve szóalakok illetve szóösszetételek egyikével sem.
Szenvedő szerkezet a Jókai kódexben még egyeduralkodó volt, ami részben a fordító stílusát is tükrözi. A középmagyar kor során a helyére egyéb, más módok léptek:
1) általános alany (pl.: "a várat kétszáz éve építették").
E formula megtalálható mind a német és az angol nyelvben (pl:„Kann man sagen”, „they say”). A korai nyelvemlékeinkben viszont ritkán fordul elő. Az alanyt ritkán "felejtették" ki, még akkor is, ha az általános jellegű alany volt.
Az általános alanynál a magyar nyelv formálisan kihagyja az alanyt a mondatból, csak az T/3 személyrag utal rá. Ez a gyakorlat a középmagyar korban kezd elterjedni, majd a 19. században nagyrészt kiszorította vissza a szenvedő szerkezetet.
" Mondják vala bizon hírrel, hasába volnának
Sárkányok és egyéb sok szántalan férgek"
(Armbrust Kristóf: Gonosz asszonyembereknek erkelcsekről való ének)
"Eztet hiják hadverő Aygas bassának,
És bizony nem heában nevezték annak" (Zrínyi Miklós: Szigeti Veszedelem)
2) visszaható igék: pl. "felvetődött a kérdés".
Az ilyen képzők már a HuB-ban felbukkannak.
atik/etik vagy tatik/tetik
A szabály ugyanaz, mint a müveltető igéknél: általában a szótő szótagszáma
(egy vagy több) alapján történik a választás.
egyszótagos tő esetén a rövid -atik/-etik
születik, feltöretik (ÓMS-ban therthetyk), mondatik, küldetik, kiiratik, elvágatik, kelletik
Kivételt képeznek a -t végződésű tövek, ahol a t hangzó megkettőztetik:
megköttetik, láttatik,
Ezek között is kivétel, ha a tővégi t hangot mássalhangzó előzi meg: kiontatik, kifestetik
A rendhagyó tesz vesz visz igék esetében tétetik, vétetik, vitetik.
A vettetik szóalak a vet igéhez tartozik (pl tűzre vettetett).
Az eszik iszik szavakat ritkán használták szenvedő szerkezetben (étetett, itatott).
Többszótagos tő esetén -tatik/-tetik használtatik:
kerestetik, építtetik, elfeledtetik,
megméretés vagy megmérettetés
Ott, ahol műveletető értelmű a tő, ott helyes lehet mindkettő alak:
lefejeztettetett, lefejeztetett
levágatott, levágattatott
vitetett, vitettetett.
A rövid alak azonos szóalakja miatt néha összekeverhető a műveltető igealakkal.
Pl: „ő kivágatott egy fát”, „a fa kivágatott”
A hosszabb alak ilyenkor egyértelműbb: a fa kivágattatott.
Csak az érdekesség kedvéért képzeljük el az alábbi kifejezendő helyzetet:
Egy kutya gazdája megbízott valakit, hogy etesse meg a kutyáját, és ezt a megbízott végre is hajtotta. A kutya szempontjából megfogalmazva ezt az eseményt, és ezt múlt időbe téve azt mondhatnók, hogy a kutya megetettettetett.
megetet > megetettet > megetettetetik > megetettettetett
Szótőben rögzült tat/tet képzők esetén a rövidebb alak nem használtatik:
nyomtattatott, beiktattatott, elültettetett (nem pedig nyomtatott, beiktatott, elültetett)
Van, ahol az egyik alak rögzült csak:
megmérettetés
Személyargozás
Ragozás tekintetében ugyanazok a szabályok érvényesek, mint az ik-es ragozású igéknél. Csak alanyi ragozás használtatik:
elbocsáttatok
elbocsáttatol (nem pedig elbocsáttatsz)
elbocsáttatik
elbocsáttatunk
elbocsáttattok
elbocsáttatnak
A múlt idejű alakok (elbeszélő, egyszerű múlt) is az ikes ragozást követik,tehát például ő születék.
Az E/1 és E/2 személyben megfigyelhető ingadozása az ikes ragozásnak (gondolkodok- gondolkodom, gondolkodsz - gondolkodol) a középmagyar korban is megvolt, és jellemezte a szenvedő ragozást is. Az Ómagyar Mária Siralomban: veretül, kinzatul, therthetyk (veretel, kínzatol, töretik). Az ómagyar Halotti Beszéd és Könyörgés-ben olvasható, hogy Eſ uimagguc ſʒent peter urot. kinec odut hotolm ovdonia. (És imádjuk Szent Péter urat, kinek adatott hatalom oldani.) Ezen egyetlen szóalak alapján arra lehet következtetni, hogy a tatik/tetik ragozás ekkor még nem alakult ki, vagy csak nem terjedt el teljes körben.
Főnévi igenév is képezhető szenvedő igékből: születni, megpróbáltatni, …
A mai magyar nyelv kerüli a szenvedő szerkezetet, különösen az E/3 ikes alakot.
Sokszor akkor is más megoldást használunk, amikor más megoldásokkal, csak nehézkesen írható le a mondandónk.
Például vegyük azt a szituációt, hogy egy automata gyártósoron készül éppen egy termék. Hogyan írnánk ezt le:
gyártódik? Ez úgy hangzik, mintha mindez "magától" történne.
gyártják? Ez úgy hangzik, mintha egy csoport dolgozna volna rajta, nem pedig egy automata gépsor.
Van gyártva? Még nincs kész.
A gyártatik szóalak pontosan kifejez mindent, de a mai ember fülének mégis idegenül hangzik.
