Mit jelentett a tőn és vőn? Na, ezt már jóval kevesebben ismerik, pedig ezeket még a 19. sz elején is használták. Tőn = tett, vőn = vett. Volt ezeknek ragozása minden számra és személyre? Volt bizony, alanyi és tárgyas ragozással. Például tők = tettem (egy dolgot), vőm = vettem (azt az almát), től = tettél, tőd = tetted, lőnk = lettünk.
Na és mit jelentettek az őn, vín és a hűl szóalakok? Evett, vitt és hittél.
A ragozási sort próbáltam összeállítani, de pár helyen bizonytalan. Táblázatban kérdőjellel jelölve.
| lenni | enni | enni | tenni | tenni | venni | venni | hinni | hinni | vinni | vinni | |
| alanyi | alanyi | tárgyas | alanyi | tárgyas | alanyi | tárgyas | alanyi | tárgyas | alanyi | tárgyas | |
| E/1 | lők | ők | őm | tők | tőm | vők | vőm | hűk | hűm | vík | vím |
| E/2 | lől | ől | őd | től | tőd | vől | vőd | hűl | hűd | víl | víd |
| E/3 | lőn | őn | őn | tőn | tőn | vőn | vőn | hűn | hűn | vín | vín |
| T/1 | lőnk | őnk | ők | tőnk | tők | vőnk | vők | hűnk | hűk | vínk | vík |
| T/2 | lőtök | őtök | őtök? | tőtök | tőtök? | vőtök | vőtök? | hűtök | hűtök? | vítek | vítek? |
| T/3 | lőnek | őnek | őnék? | tőnek | tőnék? | vőnek | vőnék? | hűnek | hűnék? | vínek | vínék? |
Az inni szó ilyetén ragozásáról nem találtam példákat.
A többes számú tárgyas ragozásra igen kevés példát találtam. Saját példamondatok:
Igazságot tettünk = Igazságot tők,
Megtettük mit kértél = megtők mit kértél (?)
Vettetek egy kardot = vőtök egy kardot
Hol vettétek azt a kardot? = Hol vőtök azt a kardot?
Rendet tettek = rendet tőnek
Megtették, amit parancsoltál nekik = megtőnék mit parancsoltál (vala) nekik.
eredeti példamondatok:
lesz:
Éröttetek ím én emberré lők
Hogy bé nem mehettem, lők rajta búsulva,
Ó, mely méltó szűz te akkor lől
Paráznává lől és csinálál magos óltárokat magadnak
ki mindétig fene s néma lől hozzám,
Az első vétek is lőn szerelem mia
Az ellenségnek lőnk csúfja
Sóhajtozék gyakran János mester minden újabb számnál, amint lőn hat, lőn hét, lőn nyolc; (Jókai)
eszik:
...mellyet a csóka fel ragada, és meg őn mindjárást.
és egyenbe nagy vigassággal őnek
tesz:
az felelésről, melyet neki tők…
én vagyok ki bűnt tők
ezeket tőm te neked
semmi jót nem től velem
és kevélységedből nem től részt a farkadból
jóltőd fiam, hogy hűl fráter Ferencnek
hová tőd el?
miénk marad az a dicsőség, hogy megtők az utat,
Óh, mely nagy kárt tőtök császár hadába
vesz:
Scyrusban vők titkon drága sok szép árot
Esmét őnagyságának vőm oly kegyelmességét (Gálffy János Rabságában készített önéletirata )
Minap vőm eszemben szeretőmnek dolgát (Balassi Bálint)
Hol vőd ez fazokat? (Pesti)
Csavarító parittyát vőn ujjába,
Vőnk az kegyelmed levelit... (1562 Zrinyi Mikós levele)
visz:
lépes mézet vín neki.
ajándékot vínek az ő menyegzejére.
De te vagy ész-vesztve, mert elvíd fegyverem tőlem nem remélve.
Ekképpen a leánt fogám, s vím házamban,
és hozzám vím az lovat
jó reménséget vín az ifjú legénnek
követséget ifjú vín az Euryalusnak
Huszonkilenc fejet a várba vínek
Hitömöt elvévén, vín engemet félre,
Azoknak mindenik égő szenet vínek,
hisz:
Vidám Juliának, kinek víg voltának óh, hogy én akkor hűk
jóltőd fiam, hogy hűl fráter Ferencnek
Gábrielnek mikoron te hűl
Egyebeknek nem hűn
Az ő hangot olykor é-vel helyettesítették, vagy ű-vel.
Halljad azért immár, mint lén ez az eset,
Holott mind kiszállánk, magam várasba vém.
Vigasztalást ilyent tén azért szavára.
Kegyelmes szerelem, ki ily jól tél vélem.
Királok között lél te hatalmas,
Kérdezkedésemre verseim fejébe Echótól ily választ vék.
A két magánhagzót akár vegyesen is használhatták:
"Hogy bé nem mehettem, lők rajta búsulva,
Elrontám ajtónkat, béugrám kiáltva,
Hová lén az lator s parázna szorulva"
(Czobor Mihály(?): Theagenes és Chariclia)
A lőn/tőn/vőn... alakokon kívül volt ezeknek az igéknek "normál" elbeszélő múlt idejű ragozásuk:
levék, levél, leve, levénk, levétek, levének.
teve/tevé, veve/vevé,
A levék ragozási sor legkorábbi felbukkanását a Festetics Kódexben találtam (levének). További példák:
De vaj, ki csalárdság levél effélékben
Jött a nép mifelénk, leve nagy szaladás
S már mikoron felgyűltenek ők, s gyülekezve levének
Mert gonoszok jókkal részesek nem levének
Végül egy idevágó részlet: Kassai József: Magyar Nyelv-Tanító Könyv (1817) c. művéből:
Látók, miképpen veszik fel a régieknél a múlt időben a megrövidítést a szen s üszik végezetű rendetlen igék, ahová tartozik eszik ige is, p.o. (példának okáért)
lőn, lől, lők, lőnek, lőtök, lőnk
tőn, től, tők, tőnek, tőtők, tőn (! - tőnk)
őn, ől, őm, Őnek, őtök, őnk
tőd, tőm,
őm, őd,
hűm, hűd,
vűm, vűd,
Ezek már ma beszédben alig fordulnak elé, de őseinknél nagy divatban valának, és sokkal díszesebbek, mint ezek: leve, teve, veve, eve, evétek, levétek, vevétek, tevém, vevém, s'a't. (stb.) mert a sok e betű gyengéje Nyelvünknek, ahol lehetséges tehát, és a közönséges nyelvszokás engedi pusztítsuk, ő-vel cserélvén fel. Annál fogva ajánlom nemzetemnek az ős, űs, hajlításokat. Egy-két példát méltó erre eléhozni a régi írásokból:
Erdős: Új Testam. Újsziget 1541. Luk 2. R. így ír: Fiam, miért től ezképpen mü velünk?
Pesti Gábor Új-Testamentom 1536 Jan.2.R. A te házadnak buzgóságos szeretete őn meg engem
ez helyett: eve meg engem.
Erdősi Ap. Csel. 19.R. őnk és ivánk ő véle,
ez helyett: evénk, ivánk
Káldi Ján. 4.R. Hűn ő és egész háza,
azaz hive.
Káldi, Bírák 12.R. 3.v. Lelkemet kezeimbe tőm,
ez helyett: tevém s'a't.
Ha től jó ez helyett: tevél,
tehát jó ől is ez helyett: evél,
vűl ez helyett: vivél,
hűl ez helyett: hivél,
lől, ez helyett: levél,
Ha jó tőm ez helyett: tevém,
jó ez is vőm ez helyett: vevém
vűm ez helyett: vivém,
hűm ez helyett: hivém
őm ez helyett: evém
Ha őnk jó ez helyett: evénk eszikből (!)
tehát jó ez is: lőnk, tőnk, vőnk, vűnk, hűnk
ezek helyett: levénk, tevénk, vevénk, vivénk, hivénk,
jót cselekőnk ez helyett: cselekvénk s'a't.
Blog-komment:
Amint a szövegből kitűnik a szerző rokonszenvezik ezen igealakokkal. A "vűn" "vűk" szóalakokra nem ad példákat, és valószínűleg a "hisz/hűl" párhuzam alapján következtet (?). Ami példákat én találtam, azok, mind í betűsek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése