Vala

"Bölcs Salamon mondta vala..." szól a rigmus. Ha ez a rigmus nem lenne, valószínűleg sokan nem is tudnák, hogy volt valamikor egy ilyen igeidő a magyarban. A helyes használatát pedig igen kevesen ismerik. Azt jóval többen tudják, hogy angolban milyen időt fejez ki az "I was watching TV": folyamatos múlt (continuous past). A mai magyar nyelv nem tudja ezt nyelvtanilag kifejezni. A néztem a tévét mondatot olvasván tudjuk, érezzük, hogy a tévénézés egy folyamatos jellegű cselekvés, a múlt idő pedig ugyebár jelezve van (-t-). A régi magyar nyelvben a folyamatos múlt időnek külön nyelvtani szerkezete volt, amit vala segédigével képeztek.

Nem volt mindegy, hogy nézem vala vagy néztem vala. A nézem vala a helyes megoldás, ez a szerkezet fejezte ki a folyamatos jellegű, múlt idejű cselekvést.
Az alábbi példában (Szent Margit legenda, Érdy Kódex) olyan igékre is használják, ahol pillanatszerű a cselekvés, de ismétlődő jellegű.

„Ha kedég (pedig) valamely soror (nővér) megbetegült és zsolozsmáját mégnem mondhatja vala tahát (akkor) ő elmegyen vala az beteghez és megmondja vala az zsolozsmát az beteg előtt. Éjjel felkel vala, és úgy hallgatja vala, ha valamely soror nyeg vala, és hozzá megyen vala, megkérdezi vala. Némelyeknek bort hevít vala, némelyeknek ruhát melegít vala, és oda teszi vala, hol az betegnek fájdalma vala. Ha kedég valamely az sororok közül meghal vala, tahát ez szent szűz mind addég el nem megyen vala az megholt sorornak testétöl, mígnem el temettetik vala, hanem ott az holttestnél imádkozik vala, és oly igen siratja vala, nagyobban, hogynem mintha öneki testi atyjafia volt volna.”

A "mondta vala" az a régmúlt kifejezésére szolgált. Angol példa:"I had written",


Sokan gondolják úgy, hogy a vala valami őskori szó, illetve nyelvtani szerkezet. Pedig "csak" a 19 sz. folyamán veszett ki. Erdélyben évtizedekkel tovább (?) tartotta magát a vala. Tamási Áron műveiben (20. század hatvanas évekig!) például rendszeresen felbukkan.


Ábel az országban – 1934
"ha el nem fut vala".
"amit adományoztam vala neki."
"ha akarja vala a rendőr."
"azt néztem meg végre, hogy mire ülék vala le az előbb."
"amit Blanka ígért vala nekem."
"Blankára hasonlított vala"
"aki Amerikából jött vala látogatóba,"

Szirmo és Boly - 1960
"három kicsi gyermekük vala abban az időben"
"akik már neszt vettek vala az anyjuk nyaffanásából"
"hacsak az Isten közéjük nem áll vala."
"s talán bánthatta volna, ha tudják vala, magukat az arabokat is, mint ahogy kezdtük vala."
"ha megtudják vala a gazdaságban,..."


Tamási Áron talán már csak archaizáló jelleggel (Arany Jánoshoz hasonlóan) is alkalmazta a valát, de gyerekkorában még bizonyára hallhatta hétköznapi használatban is (?). Hogy Erdély egyes részein valójában meddig használták az valával képzett összetett igeidőt (és az elbeszélő múltat), arról nem találtam semmi szakirodalmat.


A vala nem csak összetett igeidők segédigéje volt, hanem a volt szó "rokonértelmű" párja, pontosabban az elbeszélő múlt idejű megfelelője. Nagyjából párhuzamosan veszett ki a vala segédigei és a létigei használata.