Ez az igeidőnk is a 19. század áldozata lett. A 20 században már inkább csak művészek használták. Mindenki ismeri a ragozását? Ha nem, akkor hogyan lehet könnyen megtanulni?
A feltételes mód felől közelítve nagyon könnyen megtanulható. A feltételes módú szóalakból vegyünk el egy n betűt, és kész:
Látnék > láték, látnám > látám, stb...
Néznél > nézél, ..., néznének > nézének.
Van ahol a kiejtéskönnyítő magánhangzót is ki kell venni.
Festenének > festének
Szabályos ragozási sor:
Szabályos ragozási sor:
alanyi | tárgyas | alanyi | tárgyas | |
láték | látám | nézék | nézém | |
látál | látád | nézél | nézéd | |
látá | láta | nézé | néze | |
látánk | látánk | nézénk | nézénk | |
látátok | látátok | nézétek | nézétek | |
látának | láták | nézének | nézék |
Most nézzük ezt: volna > vola
Innen is látszik, hogy a vala egykoron vola vala. A teljes ragozási sor:
Valék, valál, vala, valánk, valátok, valának.
A volt szó szintén megőrizte a régi zártabb o tőhangzót.
vö: várt - vára, volt - vala.
A kell igének is volt elbeszélő múlt alakja: kelle (E/3).
A "-hat/-het" ragozott igéknek szintén volt elbeszélő múlt idejű alakja: lehete, nem alhata.
Végül említsük meg az ómagyar kori mondoá, tilotuá, feledévé szóalakokat, melyek csak a Halotti Beszéd és Könyörgés nyelvemlékünkben maradtak fenn.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésUtólag vettem észre, hogy ugyane blogban szó esik a tőn, lőn alakokról, amelyekre már régóta kíváncsi voltam. Érdemes talán hivatkozni itt rá: https://omagyar.blogspot.com/2014/09/es-lon-vilagossag-valoszinuleg-mindenki.html
VálaszTörlés