jövet, menet

A jövet és menet szavaink nyelvtanilag a folyamatos határozói igenevekkel mutatnak rokonságot.
Miskolcra menet = Miskolcra menvén, azaz: miközben mentem Misklocra.
Hazafele jövet = hazafele jővén, azaz: miközben jöttem hazafele.
Ez a két szó már csak egy maradványa ennek a szófajnak, amely egy múltbeli cselekménnyel egyidejű folyamatos jellegű cselekvést fejezett ki.

A legkorábbi fennmaradt előfordulása a Jókai Kódexben található:
 ...ki Szent Ferencet lölte vala egyház seprette (értsd: amint éppen a templomot sepri).
Angolul "who found St F. SWEEPING the church."

Példák a Müncheni kódexből:
"...látá ő napát fekette és hideg lelette." (napa = veje)
"...láta egy Máté nevő embert az vámon ülette".

Szenci Molnár féle Biblia-fordításból: (1608):
"És őtet látvájok az tengeren járatta, megszomorodának"
"...miként villámatot mennyből lehullatta"
"...látá János Jézsust ő hozjá jövette"

Ezek az igenevek személyragozottak voltak. Példamondatok:

"és lele egyebeket állattok"
"láttonk tégedet éhezetted, avagy szomjazattad, avagy vendég voltodat, avagy mezejtelen voltodat, avagy betegletted" (HuB).

A 17. század vége felé már nemigen találunk ilyen igeneveket.