mondhatnók

Mondhatnók azt jelenti mondhatnánk. Mai nyelvünkben választékos szóhasználatban bukkan fel. Tulajdonképpen pár száz éve is hasonló volt a helyzet. Általában -hat/-het ragok után használtatik, de nem kizárólagosan.

A legkorábbról fennmaradt példát a Bécsi Kódexben találtam  (hallhatnók).

További kora-középmagyar példák:

"... hogy tudnók azt elkerülni"

"...Ne unnók magunkat ennyi múlatással"

"...Tróját el ne hadnók, míglen fennáll fejünk."

"Vajha meggondolnók, hogy Isten mindent lát,"

"Az vokálist magárúl szólónak monhatnók."

"Jól lehet ez igéket így is irhatnók..."

"délig tudna aludni, ha föl nem keltenők,...

"minek lőnők meg egymás helyett ezeket a derék fiúkat?"

"Elébb határozatot kell hoznunk mielőtt az ülést feloszlatnók."

És most emlékezzünk arra, hogy az elbeszélő múlt idejű szóalakokat hogyan képeztük a feltételes módúból.Vajon vonatkozik ez erre a szóalakra is? A válasz: igen.

példák:

"Mert látók ő csillagát napkeleten" (Müncheni Kódex)

"Meghallók az szent evangéliomnak magyarságát" (Érdy Kódex, 1526)

"Nagy betegség jöve reá, és betegen vivők Fejérvárra" (Gálffy János Rabságában készített önéletirata)

„de hogy az árokját kastélyának megtöltők, elijede” (Martonfalvay Imre Emlékirata, 1885)

"ellenönk nem készülhetének, megverők az Kápolnay Ferenc népét" 

"mint fönnebb megjegyzők" (Czuczor-Forarasi, 1862).