Feltételes és felszólító módú igealakokat nem csak felszólító illetve feltételes értelemben használunk. Ezt hívjuk kötőmódnak. Jelenkori példák:
„Körbenézett, mielőtt belépett volna”.
„lehajolok, hogy bekössem a cipőm”
„elég, hogy ránézzek…”.
„felesleges, hogy idegyere”
A feltételes mód és a múlt idő összemosása az angol nyelvben is megfigyelhető:
"you were here" = "itt voltál" avagy "itt volnál".
A mai nyelvhasználat a kötőmódban már túlnyomórészt felszólító módú alakokat használ, például célhatározói mellékmondatokban.
A középmagyar kor elején a határozói alárendelő mondatokban a feltételes-kötő módot használták, a felszólító-kötő módú alakok később terjedtek el. Példa:
"Tizönkét kőmíves összetanakodék, magos Déva várát hogy fölépitenék"
Ez egy igen jellemző és gyakori jelensége volt nyelvünknek.
Előfordult, hogy E/3 személyben a feltételes módú személyrag nája/néje volt.
"Én Vér András adom én kezem írását, hogy adós volt volna én nékem Erdőhegyi Balázs."
"és leszen fája úgy, hogy mennyei repesők jöjjenek és lakozjanak ő ágain.” (Münceni Kódex)
Tárgyas alárendelő mondatokban nem alkalmazták a feltételes módot.
„jóltőd fiam, hogy hűl fráter Ferencnek”
És határozói mellékmondatokban sem mindig:
„és oda teszi vala, hol az betegnek fájdalma vala.” (Szent Margit legenda)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése