Látván, hallván

Előidejű cselekvés kifejezésének egyszerű módja volt -ván/-vén toldalékkal képzett határozói igenevek. A "várt vala" formával szemben itt egy közvetlen elődidejűségről van szó. Külön tárgyas és alanyi ragozás nem volt. Az igealakok általában személyjel nélkül használtattak, viszont a Huszita Biblia kódexeiben (Bécsi, Müncheni, Apor) személyragozták, a Jókai kódexben nem, Szenci Molnárnál is felbukkan (látvájok) A tárgyas személyragozott alakok:

hallvám
hallvád,
hallván,
hallvánk
hallvátok,
hallvájok,

Külön alanyi ragozás nem volt (?). Pl: "Körbenézvém a kapunál" nem pedig "körbenézvék".

Az E/3 személyben -*n a személyrag, hasonlóan a lőn, tőn, illetve viszen, megyen, jön szóalakokhoz.

 A mai nyelvtan nem tesz lényeges különbséget a -ván/-vén rag és a -va/-ve határozói igenév ragok között, mely szintén létezett már a Jókai Kódex-ben, igaz, lényegesen ritkább előfordulással. Használatukban lényeges különbségek vannak: a -va/-ve ragozott alakkal nem fejezhetünk közvetlenül ki előidejűséget, csak közvetve. A mai magyar nyelvben befejezett jövő idejű cselekvést lehet kifejezni vele. pl: "A ház fel lesz építve". (angolban: "the house will be built")

A -ván/-vén ragozott alakkal nem csak múlt időben, hanem jelen és jövő időben is kifejezhetünk előidejűséget.

Állapothatározóként mindkét alakot használták: irván vagyon / írva vagyon.: 

A 16. századig a határozói igenevek előtt álló tárgyat tárgyrag nélkül használták, pl. "ajtó nyitván" ahelyett, hogy "ajtót nyitván". A 16. században már elterjedt a tárgyrag használata ebben az esetben is. Bizonyos esetekben viszont máig fennmaradt a tárgyrag hiánya: fejvesztve, szájtátva...